(1991-2001)
BÉKÉS ÜNNEPEKET
Szólt az Isten: -Gyermek!
Nehéz sorsot szánok neked!
Súlyos ruhába öltöztetlek,
S a földre küldelek.
Vállalod-e mondd?
-Óh Uram! Nincs akkora gond
A földön, melyet segítségeddel le nem győzhetek,
S ha beteljesítettem sorsom, újra visszatérhetek!
Miért is mondanék „nem”-et?
Hisz amit Te akarsz, azt akarom én is!
Küldj csak le, és adj nekem nevet,
Melyet lehet megszenvedek,
De boldog leszek mégis!
Hiszen a Te Nevedet zengi majd az ajkam,
Tanításod lesz a legszebb dallam,
Mely minden kérdésre felelet;
S melynél nincs szebb szó: SZERETET
Ismét szólt az Isten: -Szívemből beszélsz!
S ha majd mindezekről az embereknek beszélsz,
Kinek füle van rá, meghallja a szavad…
Menj hát! Mutasd meg mindenkinek magad!
Születésed ezennel Ünneppé teszem,
S ez ünnepet Karácsonynak neveztetem!
Így történt hát, hogy a Jézus Krisztus megszületett!
Én e kis történettel kívánok: BÉKÉS ÜNNEPEKET!!!
ELFOGYTAK A SZAVAK
Néha száz szó is kevés, néha egy is sok.
Néha be nem áll a szám, máskor meg hallgatok.
Ha Veled vagyok, a csend a legszebb dallam,
Kérlek, engedd meg, hogy az érzéseid halljam.
Nem tudok mit mondani, elfogytak a szavak.
Ajkaim körül csak néma sóhaj maradt.
Gondolataimnak értelme már nincsen.
Szavaim helyett e kis vers beszéljen…
ŐSZ
Köd telepszik rá a tájra,
S homályosan egyre várja,
Hogy a nyírkos pára
Ráússzon minden fűszálra
De a friss reggeli északi szél
Mást üzen már, másról beszél.
Köszön az első napsugárnak
S vidáman felszárít mindent a tájnak.
Örül ám a természet,
Hogy egy kicsit még élhet.
S a fejébe sehogy sem fér,
Hogy a nap ily’ korán aludni tér.
Éjbe nyúló nappalok,
Várják már a holnapot,
S, hogy a holnap mit ér?
Minden nap újat ígér!
Rajtad áll csak, hogy éled,
Féled-e vagy reméled.
Az ősz nem rossz, az ősz csak ravasz,
Mert nélküle nincs se tél, se tavasz…
HOZZÁD INDULTAM
Csípős téli reggelen Hozzád indultam,
Hófödte tájakon vezetett az utam.
Hideg északi szél könnyet csalt szemembe,
De nem tudta elfújni mi járt az eszembe.
Mert miközben arcomon hópelyhek peregtek,
Gondolataim közben előttem lebegtek.
E gondolatok mind csak Terólad szóltak.
Miközben egyre beljebb, szívemig hatoltak.
Ha egy szóval kéne elmondani miről meséltek,
Hát tudod nem másról, csak arról hogy SZERETLEK!
KARÁCSONY ÉJJELÉN
Karácsony éjjelén meghitt nyugalomban,
Ünnepi fények szűrődtek havas ablakomba.
Gyertyák lángja, fenyőfa illata,
Lágyan dédelgetve lelkemet ringatja.
E szép ünnepet köszöntsük most dallal,
„Csendes Éj” -t énekel fülembe egy angyal.
Szárnyának ölelését magamon érzem,
Más is érzi ezt? Én szívből remélem!
Hisz oly szép az élet,
Ha meglátod benne a szépet,
Legalább most ne vágj oly szomorú képet!
Őrülj, hogy karácsony van, örülj hogy élhetsz!
RÓZSA VOLTAM
Rózsa voltam egyszer a Te kertedben,
Szépen növekedtem, bimbót eresztettem.
Ki is nyíltam gyorsan s mi lett a sorsom?
Letéptél s most a vázádból látom
Azt, hogy nézel engem.
Szép ez az élmény, de nem túl sokáig,
Hamar hervadok s Te már rám sem nézel.
Csak éppen a legközelebbi kukáig,
Épp csak addig kísérsz még el…